Haiti időszámítás szerint, 11 óra körül (ami budapesti idő szerint délután 5 óra) érkeztünk meg. Ahogy begurult a kocsink a hatalmas betonfallal körülvett árvaház területére, csak úgy özönlettek felénk a kis fekete emberkék. Hihetetlen örömmel fogadtak bennünket,…

Dóri a mozgólépcső alján várt rám. Nem akart hinni a szemének, hogy tényleg megérkeztem. Azt hiszem ezt hívják megérzésnek, ugyanis én megérkeztem, de a csomagom elveszett. Direkt minden egyes átszállásnál utána jártam, hogy velem van e, ennek ellenére elvesztették. Persze…

A búcsúzás sosem megy könnyen, de búcsúzás nélkül még borzalmasabb lenne az elválás.  Nagyjából 32 órás utazás előtt álltam. El sem tudtam képzelni mindezt, hogy csinálom végig, csak egyetlen dologban voltam biztos, hogy Dóri ott fog rám várni az alagút…

Nyilvánvalóan nem lehet mindent egy varázspálca suhintásával elintézni, de ami sok az tényleg „sokk”. A magyar közigazgatás, amikor az ember már azt gondolja, ennél rosszabb már nem lehet, hát tud még rosszabb lenni. És ha még mindezt kiegészítjük egy kis emberi sutasággal…

  Dóri és a Hope Home A következő nap már közvetlen hívást kezdeményeztem a Haiti Köztársaságba és felvettem a kapcsolatot Papp Istvánnal. Megígérte, hogy este átküldi Dóri elérhetőségét, mégiscsak könnyebb lesz, ha egymással kommunikálunk. Az email, Dóri címével…

Tudom, hogy mindenki szereti a romantikus szálakat, bár nem ez a blogom fő profilja, de legyen. Ha már egyszer így történt. Nem mondanám magamat egy szerelemes típusnak, korántsem mivelhogy, emlékeim szerint utoljára az általános iskolában estem szerelembe. Persze azt tudni kell,…

A szóhasználat nem a véletlen műve volt a korábbi bejegyzésemben, mert a jelenet, majdnem ebben a metaforikus hasonlatban történt meg velem. Egy még nyárias októberi napon történt. Nagyon pontosan emlékszem erre a hétre, mert azt megelőzően valamiért borzasztóan rosszkedvű…

Komolyan elgondolkodtam, hogy miért is akarom én ezt? Izgalom utáni vágyból, a valóság elöli menekülésből vagy öncélú személyiségváltozás iránti szomjból? Vagy valóban a segítés szándékából? Azért, hogy néhány pici gyermek, akik eddigi rövid életük során többet…

És vajon ki lehetett, ez a „nagytudású”? Természetesen én magam. Egy jó hangulatú vasárnapi mosogatás közben, hát nem kicsúszott a számon? Nem elég, hogy szegény Apa minden lehetséges követ megmozgatott annak érdekében, hogy elrettentsen az utazástól, még rázúdítom ezt a…

Hogy az ember lánya, hogyan jut arra az elhatározásra, szinte minden húsbavágó előzmény nélkül, hogy nyakába veszi 23 évét és szülei egyedüli gyermekeként a harmadik világba indul? Nos ez nekem sem teljesen világos. De azt hiszem nagyjából 20 év kellett ahhoz, hogy pontosan…