Hogy az ember lánya, hogyan jut arra az elhatározásra, szinte minden húsbavágó előzmény nélkül, hogy nyakába veszi 23 évét és szülei egyedüli gyermekeként a harmadik világba indul? Nos ez nekem sem teljesen világos. De azt hiszem nagyjából 20 év kellett ahhoz, hogy pontosan ide, ehhez a mérföldkőhöz elérjek. És akkor az első három évet nem is számoltam bele, amely alatt valószínűleg 100 százalékosan tudtam, hogy mikor érkezem meg, csak hát ez már olyan rég volt, hogy nem is emlékszem. Olyan régen volt, hogy Isten kiosztotta mindegyikőnkre a testhezálló hivatást, hogy mindannyian elfelejtettük és sokszor egy élet is kevés ahhoz, hogy újra felfedezzük magunkban. Bár teszem hozzá, nagyon, de nagyon vaknak és süketnek kell ehhez lenni. Úgyhogy nem kell görcsölni. Hihetetlen kacskaringós, göröngyösre tervezték az utunkat. De éppen ez a szép benne, nagyon sokat sírsz, küzdesz látszólag feleslegesen, baromságokat csinálsz, de cserébe rengeteg kalandban lehet részed, csak nyitottnak kell rá lenned. És, ha a rád szabott úton haladsz, nem egy olyan takarékos izzó fogja világítani az utadat, amely bármelyik percben kialszik és ezért állandóan görcsben áll a gyomrod, hanem a Jóisten lámpásai. Amelyek, akár milyen mélyen is érzed magad a „földfelszín alatt", akármit is követtél el, még ha nem is hiszel benne megvilágítja a kiutat, csak észre kell venned és észhez kell térned.

Tehát pár hét és indulok életem eddigi legnagyobb kalandjára, Haitire. Tapasztalataim alapján, itt kell tartani egy kis hatásszünetet. Majd következik az A - verziós reakció: „Haitire? Húha, basszus ez óriási! És mit fogsz ott csinálni? Ez baromi izgalmasan hangzik."

Vagy a B - verzió (ami inkább az idősebb generációra jellemző): „Haitire? Te! Nem vagy normális. Mit fogsz te ott csinálni? Egy ilyen fiatal, „szép" lány. Mit gondolsz mi lesz ott? Megerőszakolnak, emberkereskedelem áldozata leszel, drogfutár, de a legjobb esetben is kirabolnak és elvisz a kolera."

Hm. Valójában, ha jobban belegondolok, létezik még egy harmadik formula is:" Te Haitire? (krónikusan ironikus nevetés vagy sátáni kacaj, ha úgy jobban tetszik) Mégis mit csinálsz te ott? Megsétáltatod a Louis Vuitton-odat? Nevetséges."

Tudjátok mi a komikus az egészben? Hogy mindegyik hozzászólásban van némi igazság, ha csak egy parányi is.

Először is Haitire menni, valljuk be őszintén azért nem egy minden napos kirándulást jelent a Váci utcán. Izgalmat, egzotikumot sejtet és feltételezi, hogy akkor te is az vagy. A legjobb példa erre a múlt heti angol nyelvvizsgám. Nagyszerű ütőkártya volt a kezemben, gondoltam én. A szokásos sablonos bemutatkozást rögtön feldobta, amikor elrejtettem a tanulmányaim, a bungee jumping és a tigriském, mint házi kedvencem közé. Nyilván nincsen tigrisem és életemben nem jumpingoltam, de van olyan ismerősöm, aki ugrott és van olyan is, aki ugrasztott. Nahát! Kinek nem, ugye?(De azért, ha még sincs, megadom a számukat, szívesen.) Visszatérve a nyelvvizsgára néhány percig valóban uraltam a helyzetet, de minden csoda három napig tart, azonban sajnos nekem nem volt ekkora szerencsém, de pár alig begyakorolt (körülbelül 40szer elismételt) mondatot sikerült elmondanom, aztán témát váltottunk. A továbbiakról nem érdemes szólnom.

Aztán a Haitire menés alkalmat szolgáltat egy hatalmas bulira, ahol összecsődítheted az összes ismerősödet és azokat, akikkel valami oknál fogva nagyon szeretnél találkozni (mert régen láttad őket, mert izgalmasnak, netalán tetszetősnek találod őket) és mindezt úgy, hogy helyetted, valaki más szervezi meg, mert ez ugye színtiszta meglepetés. Mosom kezeimet.

De, ha csak emiatt akarsz kimenni, ne haragudj, de szánalmas vagy. Akkor inkább jelentkezz egy valóság show-ba, ahol mindezt eljátszhatod, és ha mázlid van, még néhány Karibi-tengert, vízesést ábrázoló díszlet között is koktélozgathatsz.

„Ez ide nem elég. Szánalmas vagy hallod."- hangozna el Puzsér Róbert szájából, ha a Csillag születik színpadán állnál.

Másrészt, természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni a Magyar Külügyminisztérium honlapján álló, ezen figyelmeztetést sem:

„Nem javasolt, valamint fokozott biztonsági kockázatot rejtő utazási célországok és térségek: Afganisztán, Algéria, (...), Haiti." Istenem csak apukám meg ne lássa! Késő, valaki elszólta magát. És vajon ki lehetett, ez a „nagytudású"? Természetesen én magam.